Budapest, Mohács utca 2.
Bővebben:
Köznyelvileg a zsinagógát néha zsidó templomnak nevezik, de ennek a görög eredetű héber-arámi szónak, amely gyülekezési helyet jelent ez nem teljesen pontos megfelelője. Helyesebb lenne az imaház, héberül bét kneszet, amelyet Ezékiel próféta Mikdas Meátnak, kis szentélynek nevez. Ugyanis a régi zsidó államban csak egy templom volt, Jeruzsálemben, de mindenütt voltak zsinagógák ahol zsidók éltek, istentiszteleteken kívül törvénymagyarázat és vallási oktatás céljára. Amikor a rómaiak lerombolták a hatalmas jeruzsálemi szentélyt, csak a zsinagógák maradtak, még az első keresztények is ott imádkoztak - még Pál is ezekben prédikált. Általában minden közösségnek volt külön zsinagógája, de voltak nagy épületek is, Spanyolországban ezekből többet keresztény templommá alakítottak. A Mátyás korabeli budai zsinagóga méreteit érzékelteti a várbeli zsidó múzeumban látható oszlopmaradvány több, mint méteres átmérője. Török időkben három zsinagóga volt Budán az askenáz, szefárd és sziriai zsidók számára.
Építészetileg a zsinagógák különböző stílusúak lehettek, bár a régebbieknek nem volt tornya, mert a hatóságok tiltották a magasabb építkezést. Belül már voltak szabályok, a tóratekercsek szekrényének mindig magasabban kellett lennie a tóraolvasás helyénél (bima, almemor), előtte örökmécses égett. Minden zsinagógában megtalálható volt a hétágú gyertyatartó (menóra), néhány kandeláber és az előcsarnokban kézmosó. Többi berendezés nem egységesen szabályozott, nagy szerepe volt-van a helyi szokásoknak. Szószék különböző helyen lehet: hagyományosan a zsinagóga közepén a tóraolvasó asztalnál, de lehet a frigyszekrény előtt jobbra vagy balra vagy máshol is. Kép vagy szobor nincs, de a két táblát a Tíz Parancsolat héber kezdőbetűvel két oroszlán támogatja (ez gyakran a zsinagóga oromzatán is látható). A falakon héber mondások, zsoltárrészek találhatók, néha a kapu felett is. Az előcsarnokban van a hitközség első világháborús halottainak illetve a vészkorszak áldozatainak emléktáblája. Női karzat feljárata mindig az előcsarnokon kívül van, de néhol csak a terem egy részét különítik el számukra. Tóraszekrény általában a keleti (Jeruzsálem felőli) részen van, itt vannak az elöljárók ülései is. Nagy tisztelet övezi a zsinagógát, nem illik az istentiszteletről elkésni és befejezése előtt távozni. Utóbbi miatt néha elmenés előtt kicsit visszaülnek a padba.
Vallásos zsidó hetente több órát tölt a zsinagógában, naponta elmegy, szombat délelőtt végig ott van, Jóm Kipurkor egész nap. Ilyen huzamos együttlét ki-be járkálással, esetleg beszélgetéssel jár. Az ima nem kórusban való szövegmondás, hanem egyéni hanglejtéssel és hajlongással kísért imaolvasás, amiből jellegzetes éneklő moraj alakul ki.
XIX. század derekán megjelennek a modernizálódó városi zsidóság új zsinagógái, amelyek némileg különböztek elődeiktől. Elsősorban méretben jóval nagyobbak voltak, hiszen pl. a szegény, frissen érkezett zsidók lakta Orczy-házban két zsinagóga volt egy épületben. Megjelennek - az orthodoxia nagy felháborodására - tornyok, igyekeznek a katedrálisokhoz hasonlítani. Ennek a stílusnak magyarországi példája a 150 éve épült Dohány utcai nagy zsinagóga. Később az egyes irányzatok imahelyei meglehetősen elkülönültek egymástól, ahogy a hitközségek is, olyannyira, hogy a XIX. század végétől többször felmerült, hogy a két zsidó szervezetet külön felekezetként anyakönyvezzék, az egyes keresztény vallások mintájára. Ez szerencsére nem valósult meg, egységesen „izraelita” bejegyzés került az iratokba, nem pedig külön neológ vagy orthodox. Ez különösen kisebb településeken - ahol csak egy zsinagóga, illetve hitközség volt - lett volna végzetes. Ettől függetlenül ebben a korban, egészen az első világháborúig a két csoport éles vitában állt, amely a sajtó hasábjain is megnyilvánult. Ekkor még számszerint az orthodoxia volt többségben, de a neológja vagyonosabb és befolyásosabb volt. Budapesten más volt a helyzet, itt csak mintegy 25% volt orthodox és számuk egyre fogyott. Vidéken fordított volt az arány.
Az Aréna úti körzet a neológ szervezethez tartozott, a nagy területen szétszórt hívek nehezen tudták volna megtartani a szigorú orthodox előírásokat. Nem tudtak volna szombaton gyalog a zsinagógába menni, kevés volt a kóser mészáros,stb. Azt kell mondanunk, hogy ez a körzet nem számított a vallásos zsidóság bástyájának, viszont jóval kevesebb volt a kikeresztelkedés, mint a vagyonosabb részeken, pl. a szomszédos Új-Lipótvárosban.
Baumhorn Lipót a zsinagóga tervező mellszobra Szolnokon